"A Báthory-cédrus utolsó ága" : a humanista krónikásirodalom szerepe Báthory Zsófia és II. Rákóczi György esküvői köszöntő beszédében, 1643

A tanulmányban elemzett köszöntő beszéd központi eleme a házasulandó felek között fennálló rang- és felekezeti különbségek kiküszöbölésének lehetősége. A vőlegény családjának viszonylag friss erdélyi uralma arányaiban is kevesebb teret kap a szövegben a menyasszony családjának közel kétszáz éves vezető szerepéhez képest a Magyar Királyság és Erdély területén. A szöveg történeti visszatekintése főként Antonio Bonfini és Thuróczy János krónikáin alapul, kiegészítve egy hosszú, egybefüggő idézettel Ludovicus Tubero történeti munkájából, és csupán jelzésszerűen utalva Brodarics István Mohács-beszámolójára. Fontos szerephez jutnak benne a virág- és fametaforákkal átszőtt genealógiai fejtegetések is. Az orátor a sikeres házasság zálogát a katolikus menyasszony kálvinista hitre térésében és férjének való feltétlen engedelmességében látja. The constitutive idea of the wedding oration analysed in this article is how to overcome differences of rank and religion in a mixed marriage. The relatively fresh princely position of the groom’s family in Transylvania gets proportionally less attention in the text as compared to the two-hundred-years-long position of power of the bride’s family in Hungary and Transylvania. The historical reconstruction of the two genealogies is mainly based on the works by Antonio Bonfini and Johannes de Thurocz. There is also a long quote inserted in the text from Ludovico Tubero’s chronicle, and there is but a hint in it to Stephanus Brodericus’ account of the battle of Mohács. Another important line of argumentation is formed by the flower- and tree-metaphors of genealogical and panegryric value. The oration’s author expects the Catholic bride to convert to Calvinism and to obey her husband in every respect, in order to secure the success of their marriage